Undorkövér

a zöldszemű szörny sárga papagáj fejet tép

azt hiszem, ez egy jól sikerült költői kép.

ki fél betépve éhes lop téves hívás terhes és bús antilop meglepődök meg lepedék somolygó mosó golyó moslék a fosluk az segg, bepopiztam.

hogy vörös, hogy hörög, hogy nem forog, csak pörög, szerencsétlen, engedd el, plíz, ahogy trendi mondani. Ezt az effektet már ismerem. Véletlen feltekertem, hülye egér.

 hogy baszná meg, ahol van.

Bírja. Mondja ő, mondom én, az agyam domináns szegletén. Én omlok, te omlassz, ő omlik, mi omlunk, ti omoltok, ők omlanak, a hülye meg mamlasz.

Szakad bezony, odakinn, meg idebenn. Meg szét, meg zörög, meg csörög, az üveg, ha nyitod a hűtőt, ha wilco szól, ismeretlen. A felesleges space a fejedben, a hasztalan nem hallott lemezek, hasztalan halottak, meztelen holott, legó nélküli Legolas legott. Azt hitted, szereted, mert azt hitted, ismered, pedig nem, itt az ideje. Mindjárt letölt, hamarosan letilt, kitölt, kitilt, kit ölt, ki írt. Post.